Sziasztok! Mint láttam megszavaztátok így lesz második évad, ami a következő évadzáró rész után el is fogok kezdeni. Köszönöm a szavazatokat, az oldal megjelenítéseket, köszönteném az új féliratkozót és ezzel a résszel kívánnék mindenkinek boldogságban, szeretetben teljes karácsonyt! :)
Jó olvasást! :)
Ölel titeket Melcsi A.M. :)
* Emma
*
* egy hónappal később *
Komolyan mondom, én akkor érzem, magam a legjobban mikor
együtt lehetek azokkal, akiket szeretek a családommal, a barátaimmal és a
szerelmemmel. Ez a három dolog a legfontosabb az életemben. Ezekre pedig csak
akkor jövök rá, ha a családom nem csak három tagból áll, mint általában szokott,
hanem mikor valaki vagy valakik itt vannak nálunk Erdélyből. Mint például most
a mamám, akit nagyon szeretek, és akinek anya is nagyon örül, mert nem valami
jó neki, hogy ritkán látja az anyukáját. Anyai ágon szeretem az egész családot
mindenki nagyon kedves és igazi összetartó család tagja, aminek szerencsére én
is a részese lehetek.
Persze ezt az apai ágon lévő felmenőimről nem igen tudnám
elmondani.. Apáék hiába vannak hárman testvérek tuti, hogy valamelyik mindig ki
van közösítve vagy bármi ők mindig csak veszekedni tudnak. Másrészt meg az apai
ágon lévő nagyszüleimet nem szeretem, lehet ez egy kicsit durva, de nem sok
választ el attól, hogy ne utáljam őket akár az egész családot is ugyan úgy,
mint Anita. Mindkettőnknél már kicsi korunkba elvágták magukat és az óta nem
igen szeretünk oda menni, amit az apánk nem igen néz jó szemmel viszont anya
megért minket hisz ő is tudja ennek az okát és fel is fogja, nem csak elengedi
a füle mögött, mint apa.
De nem is ez a lényeg nagyon jó volt, hogy a nagyi itt
volt nálunk egy egész hónapot. Nagyon sok helyre elvittük és megmutattuk a mi
kis, ami nem is olyan kicsi városunkat, ami tetszett neki. Pár nappal az után,
hogy megérkezett anyával megbeszéltem, hogy hagy hívjam meg az egyik ebédre
Danit, hogy nagyi végre megismerhesse mivel mikor mi voltunk náluk megígértem
neki. Anya persze rögtön bele egyezett és nagyi is mikor megtudta nagyon
megörült az ötletemnek. Utána csak Danival kellett megbeszélnem, hogy mikor
lenne neki jó, és persze ha nem akar nem muszáj jönnie. De ő szerencsémre
rögtön bele egyezett és akkor ott meg is beszéltük mikor legyen. Izgatott
voltam miatta hisz nagyi véleménye nekem nagyon számít.
Bármennyire is féltem így utólag elég értelmetlennek
tartom a dolgot hisz nagyi szívébe már az első pár percben belopta magát, ahogy
szerintem mindenkinek. Miután a szerelmem elment beszéltem a nagyival és akkor
tudtam ezt meg és azt is mondta, hogy ő nagyon szurkol nekünk, mert szerinte mi
nagyon össze illünk.
De aztán teltek a hetek szép sorjában és nagyinak
elérkezett a haza indulásának a napja. Mivel busszal jött és busszal is megy
vissza szépen ki kísértük őt a megállóba és egy hosszú síros (mármint én sírtam,
mert már akkor hiányzott) elköszönés után megérkezett a busz nagyi felszállt rá
és már el is indult. Dani is ott volt velünk, úgyhogy az ő vállán sírtam még
egy sort és haza indultunk.
Ez az elválás csak tegnap volt, de már most nagyon
hiányzott az én kedves kis nagyikám.. Dani tegnap óta velem van hisz ilyenkor
nem szeretek egyedül lenni és most is itt ülünk a hintaágyamban összebújva.
- Emma
– hallottam meg Dani hangját és egyben ébredtem fel az elmélkedésemből.
-
Igen kincs – néztem rá halvány mosolyra húzva a szám.
-
Nem mondtam el neked valamit, de most igen. A nagyid valamelyik nap beszélt
velem rólad.
- Mi?
Miről? Miért? – halmoztam el a kérdéseimmel.
-
Hát hogy is mondjam.. Elég határozottan kifejtette, hogy szeretné, ha nem vernélek
át, és hogy nagyon vigyázzak rád – mosolygott – Nagyon szerethet téged.
-
Ezt hogy nem említette? – kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.
-
Nem tudom. De szeretlek – mosolygott.
-
Én is téged – ő pedig ezzel a végszóval megcsókolt.
* pár hónappal később *
Végre elérkezett a várva várt ünnep, ami a kedvencem a
Karácsony. Sok ember csak az ajándékok miatt várja ezt az ünnepet, de én inkább
adni szeretek jobban, mint kapni.
Nagyon szeretem ezt az ünnepet és most még jobban mivel
ez lesz az első karácsonyunk Danival. Nem szerettük volna, hogy az egyikőnk a
családja nélkül ünnepeljen megegyeztünk, hogy egyik nap, azaz 24.-én nálunk
leszünk másnap 25.-én pedig náluk, ami a szülőknek is megfelelt.
Pár órányi piszkálás után anya beadta a derekát és így
végre elkezdhetjük feldíszíteni a fát. Persze Anitával nem hagyhattuk ki a
szokásos veszekedést, ami arról szólt, hogy ki rakja fel a csúcs díszt végül én
feladtam és inkább passzoltam, minthogy végig az ő durcás arcát nézzem ez a
csodás ünnep alatt. Ettől a veszekedéstől eltekintve elég hamar kész lettünk és
nagyon jól nézett ki a mi csodálatos nagy fánk.
Anya
ezek után befogott minket segédnek, mert állítása szerint sose lenne kész, ha
mi nem csinálunk valami. Végül ez a fa díszítés és sütés-főzés nagyon meghozta
a kedvét a többieknek is. Nekem nem kellett hisz én már hetekkel ez előtt
számolni kezdtem a napokat egészen máig. Nagyon türelmetlen természet vagyok
így már a környezetemben lévők agyára mentem szerintem az elmúlt egy hétben. Ma
este jön át hozzánk Dani, amit már annyira várok. Nagyon jó lesz vele lenni és
élvezni a finom süteményeket meg a többi karácsonyi dolgot.
* pár
nappal később *
A karácsony nagyon jól és nyugodtan telt. Most épp egy
újévi házi buliba készülünk, Danival mondjuk ő már régen elkészült, úgyhogy csak
rám vár és már elég türelmetlenül.
- Kicsim
gyere már! – szólt be megint a fürdőbe ahol épp tartózkodom.
-
Megyek – és már indultam is ki.
Kilépve
csak ennyit hallottam – Hűhaa.. – Dani elég elképedt arccal nézett rám – Gyönyörű
vagy kincsem – jött oda hozzám – Ugye tudod, hogy nem muszáj elmennünk akár
itthon maradhatunk és tölthetjük kettesben ezt az estét? – mondta nem igen
leplezve reményét a felől, hogy igent mondok az itthon maradós ötletére.
- Nem.
Elmegyünk és kész. Vagy ennyire szégyellsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-
Dehogy is csak lenne jobb ötletem is egy házi bulinál – csókolt meg hevesen –
Meg ez a ruha egyszerűen csodás vagy benne – nézett végig rajtam megint.
-
Na, nem Dani nem hagyom, hogy elcsábíts, és itthon maradjunk. Induljunk –
fogtam meg a kis táskám.
Végül
sikerült az én kincsemet kihúzzam a házból, hogy végre elinduljunk.
Az
elmúlt pár óra nagyszerű volt annyit táncoltunk amennyit bírtunk és láttam
Danin, ő is élvezi a bulit és nem bánta meg, hogy nemet mondtam a másik
ötletre.
Most
kint állunk az udvaron várunk, hogy visszaszámolhassunk, és együtt át lépjünk a
következő évbe. Körülöttünk mindenki elkezdett számolni így mi is
csatlakoztunk.
- Öt-négy..
– kezdte ő.
-
Három-kettő.. – fojtattam és az utolsó pillanatban megcsókolt.
Így
sikeresen az ő csókjával léptem át a következő évbe miközben tűzijátékok durranását
és az újévi köszöntéseket hallottuk magunk körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése