Jó olvasást Melcsi M. :)
* Dani *
- Szia..
Hirtelen csak ennyit
tudtam kinyögni, megpróbálta elhúzni a kezét, de nem engedtem és még nem is
volt olyan erős. Mondani akartam neki még valamit, de valamiért nem tudtam megszólalni.
Míg mellette ültem, és néztem, gondolkodtam mit is kéne, neki mondjak, ha felkel
és én még mindig itt lehetek mellette. Számtalan ötletem volt, de most egyik sem
jutott eszembe. Ez van, ha a közelemben van, valahogy minden megváltozik
bennem. Gyorsabban kezd verni a szívem, nem tudok megszólalni se szinte, és úgy
érzem, menten elájulok, amikor a szemembe nézz.
- Komolyan Dani mit keresel itt? –
kérdezte nyugodtan.
Nem ezt vártam azt
hittem rögtön nekem fog esni és kitépi az össze hajam vagy bármi mást, de ehhez
képest olyan beletörődöm, hangja volt. Nem akarja elengedni már a kezem inkább,
hagyta, hogy én szorongassam idegességemben és az összekulcsolt kezünket
szuggerálta..
- Kérlek, mondj már valamit. Bármit! –
kérlelt.
De én ahelyett, hogy
megszólaltam volna gyorsan felálltam egy gyors puszit nyomtam a kéz fejére,
mert az arcára nem mertem és kirohantam a szobából. Kifelé menet oda szóltam a
többieknek, hogy felébredt, de azzal mentem is tovább. Nem tudom mi vezérelt
talán a szégyen vagy a bűntudat, mert miattam került ide.. Igazán nem tudtam
csak mentem előre, aztán ki a kórházból nem figyeltem merre megyek csak
mentem.. Nem akartam mást rajta kívül csak egy kicsit elbújni a világ elől..
* Emma *
Igazán nem értem mi
történik körülöttem.. Arra emlékszem, hogy futok Dani elől, mert a lányok
kérésére távol kell tartanom magam tőle nem figyelembe véve azt a szeretetet,
amit iránta érzek. Utána át akartam futni az úton, de hirtelen minden
elsötétült.
Mikor felébredtem ő
volt mellettem nem értettem mért van itt ezért megkérdeztem, de nem válaszolt.
Bármennyire is kérleltem nem mondott semmit, de egyszer csak felállt és egy
puszi után ki is rohant az ajtón.
Nem sokkal utána
anyáék jöttek be egy orvossal. Aki gyorsan megvizsgált kérdezgetett és távozott is,
hogy beszélhessek a családommal.
- Anyu mi történt? – kérdeztem.
- Kincsem elütött egy autó és van pár
sérülésed mit már észrevetted.. – mondta síros hangon.
- Anya nyugodj meg most már ébren van.
Minden rendbe lesz. – szólalt meg Anita is végre.
- Igen jól vagyok, nyugodj meg. Am..
Dani mit keresett itt? – próbáltam közönyös hangon beszélni.
Nem is néztem rájuk, mert féltem
észreveszik a fájdalmat, amit érzek a távolság tartás miatt..
- Húgi azért volt itt mert ő hívta a
mentőket, bent ült veled a mentő autóban is amikor behoztak és ő intézett el
mindent, mire mi ide értünk.
- Ó.. – nem tudtam, mit mondjak.. – De
mit keresett még mindig itt?
Anya leült az ágy melletti székre Anita
pedig az ágy szélére és megfogta a kezem.
- Figyelj, meg kell, vele beszélj pár
dolgot..
- De.. – vágtam bele a mondandójába.
- Igen tudom, mit mondtunk neked róla,
de nekem az óta megváltozott a véleményem.. Hiszek benne, hogy vele boldog
leszel. – mosolygott rám Anita.
- De lehet nem is szeret.. és lehet..
ti mondtátok.. – néztem rá anyára
segítségkérően, hogy húzzon ki ebből a pocsék helyzetből.
- Kicsim nyugi. Ezt csak tőle tudhatod
meg és szerintem is beszélned kéne vele.
- De ha Panni
megtudná.. kiakadna.. – mentegetőztem.
- Ez most nem róla
szól, hanem rólad és Daniról. Amúgy is most az a legfontosabb, hogy kiderítsük,
mikor engednek ki. Mindjárt jövünk addig pihenj! – mosolygott anya végre.
- Oké. – szólaltam meg
lemondóan.
Ahogy
kimentek becsuktam a szemem és megpróbáltam kikapcsolni az agyam, de nem
sikerült. Egymás után többször is lepörgött benne azok a mondatok, amiket előbb
hallottam. Vajon mit mondhatott nekik Dani, hogy így megváltozott a véleményük?
Lesz egyáltalán értelme beszélnem vele? Összeveszni a legjobb barátnőmmel
érte.. Szerethet? Csak nem maradt volna itt mellettem, ha egy kicsit is nem
lennék fontos neki.. Mi az igazság ebben? Nem tudom, lehet, tényleg nem lenne
rossz beszélnem vele..
Anyáék
csak késő délután jöttek vissza pár holmimmal ezek szerint, bent kell maradnom,
de mért?
- Csak azt ne
mondjátok, hogy tényleg bent kell maradnom?! – mondtam felháborodva, hisz már
elég jól éreztem magam.
- Nyugi húgii csak ma
éjszakára. Van egy, vagyis két meglepetésem.. Remélem, elmulasztja a rossz
kedvedet. – nézett rám ezer wattos mosollyal.
Már
csak egy ember hiányzott, akit eddig el kellett kerülnöm most meg anyuék azt
mondják, beszéljek vele.. Igaz anya még nem mondta el erről a véleményét,
viszont Aninak, hogy váltózhatott meg ennyire? Még mindig nem értem..
Végül
olyan este 8 körül ment el mindenki nagyon lefárasztottak, úgyhogy amint
egyedül maradtam elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése