Jó olvasást puszi Melcsi M. :)
* Emma *
- Mire akarsz
ezzel kilyukadni? – kérdeztem Dani apját kissé idegesen.
- Semmire, csak nagyon
örülnénk ha át jönnétek ma.
- Hát sajnálom, de ez ma nem fog menni. Lányok ma este mennek
haza és úgy terveztük, hogy velük leszünk egész nap. – néztem a lányokra.
- Ez kár. Jó lett volna, ha át jöttök és
akkor Dani is tudott volna beszélni veletek…
- Jaj drágám, hagyd már
szegényeket, biztos fáradtak. Menjünk, máskor is át tudnak majd jönni. Ugye? – mentett meg minket Emily.
- Hát persze.. – mosolyogtam
rájuk – hogy nem! –tettem hozzá
magamba.
- Oké. Sziasztok! – adta fel végre Brad.
- Sziasztok! Jó pihenést! – ölelt meg minket Emily.
- Köszi. Nektek is. Sziasztok! – szólalt meg helyettem Anita.
Mikor a szomszédjaink a kapuhoz értek, pont akkor
szólalt meg..
- Végre mindenki
elment mehetünk aludni. Jó éjt! Szandi jössz?
- Igen. – indultak volna
fel a nővéremmel, de..
- Aha, persze. Nem. Irány
takarítani. – jelentette ki anya.
- Anyu.. – fogtam
kérlelőre – Ha fel keltünk megcsináljuk. Ígérem.
- Nem, nem. Most azonnal.
Rajta és ezt vegyétek büntetésnek, mert itt hagytatok egyedül a buli kellős
közepén. – kezdett
szigorú lenni a hangja.
- De anya.. – kérleltem
volna tovább..
- Nincs semmi de. Hajrá! Én mentem
aludni és ajánlom, hogy mire fel, kelek legyen minden tiszta. – ezzel sarkon
fordult és ott hagyott minket.
- Ezt nem hiszem el.. – kezdett el Ani dühöngeni.
- Na, jó lányok. Csináljuk meg, mi is segítünk, Szandival hamar kész leszünk. Aztán nyugodtan mehetünk aludni. – adta az
ötletet az okos barátnőm.
- Oké – mondtuk
hárman egyszerre és neki is fogtunk.
*
*
Sikeresen két óra alatt
végeztünk. A nappalit hagytuk utoljára, mert ott volt a legtöbb munkánk. De már az is kész.
A végén Ani, Panni és én holt fáradtan ültünk le a kanapéra, mikor Szasza is oda akart
jönni megbotlott az egyik szeméttel teli zsákba és pofára esett. Mi pedig nem, hogy oda
mentünk volna segíteni, rögtön nevetni kezdtünk.
Mire ő durcásan felállt.
- Ha-ha.. Nevetés
helyett nem akarok inkább fel menni aludni?! – durcázott szegénykém.
- Nyugii már. Bocsi, de ezt te se tagadhatod, hogy nem volt vices. – nevettem J
Erre már ő is elnevette
magát, mi meg Pannival oda mentünk hozzá és megöleltük.
Utána
egymásba karolva fel mentünk. Felérve elváltunk a két nővérünktől. Amikor itt
vannak a lányok nem
szoktuk a vendégszobát
használni. Mivel mind kettőnknek hatalmas francia ágya van, amin akár 3-4 ember is kényelmesen elférne, így Anival Szandi szokott aludni nálam meg Panni.
Beérve a szobámba
rögtön elnyúltunk az ágyon. Szerintem fél perc se telt el és már álmok
országában voltunk..
* ”Reggel” *
Arra
ébredtem, hogy nap süt a szemembe. Nagy nehezen
kinyitottam a szemem és megnéztem az éjjeli szekrényemen lévő órát, 12:59-et mutatott. Kb. 7 órát
aludtam, de még is úgy érezem
magam mintha csak öt percet aludtam volna el..
Panni még
mellettem az igazak álmát alussza, így óvatosan kimásztam az ágyból, halkan összeszedtem a cuccaimat és
bementem a fürdőbe, rendbe
szedni magam.
Miután végeztem, halkan
lementem a földszintre. Nappaliba
beérve anyával találkoztam, aki épp a konyhába akart menni.
- Szia, anya! –öleltem meg.
- Szia kicsim! Látom rendbe
raktatok mindent. Nagyon ügyesek vagytok!
- Igen. Köszi, a lányok nevében is és tényleg
bocsii, amiért egyedül
hagytunk.
- Semmi baj. Tényleg hol
vannak a lányok? Kérsz valamit
enni, inni?
- Panni még alszik és
szerintem Aniék is, de nem néztem be hozzájuk, nem akartam felébreszteni őket. Enni nem köszi, de egy bögre tea jól esne.
- Értem. Már is csinálom. A bulin
mi volt az a nagy probléma?
- Öhm.. Semmi, mindegy. – kezdtem a körmömet
piszkálni hirtelen nagyon érdekes lett.
- Valami gyümölcsöset. Köszi. – vettem
figyelmen kívül a Danis kérdését.
- Oké. De nem
válaszoltál az egyik kérdésemre. Hallgatlak. – letette elém a kedvenc bögrémet és teát öntőt belé, aztán magának is és leült
mellém.
- Figyelj anya ez bonyolult
és hosszú történet..
- Van időm és a lányok se fognak egy
hamar felkelni úgy, hogy hajrá mesélj. – megfogta a
kezem és megszorította biztatásként.
- Oké.. –ezzel
elmeséltem neki mindent azt is, amit Panni mondott. – ..én tudom, hogy igazuk van, de én tényleg
érzek iránta valamit és nekem úgy tűnt Dani is irántam.. Plusz tegnap mikor a szülei mentek
haza, Brad nagyon rá
akart beszélni arra, hogy ma menyünk át hozzájuk és beszéljünk Danival, olyan volt mintha ő többet tudna
erről.. Ezért fel merült bennem, hogy mi van akkor, ha most nincs igazuk a lányoknak, és ha hagynám, akkor lehetne ebből valami..
- Hát kicsim
lehet, hogy… - erre a lányok is elkezdtek
leszállingózni, így anyának a véleményét nem tudtam meg.
Ő a másik legfőbb bizalmasom Panni mellett. Vele mindent meg tudok beszélni, bármikor
meghallgat, akármilyen problémám is van.
- Sziasztok! Juj, kaphatok én is teát? –ugrabugrál
össze-vissza Panni.
- Szia. Persze. Gyere, ülj le. – állt fel
anya mellőlem.
- Tényleg Em mikor keltél
fel? – kérdezte
Panni miközben anyuci lerakta elé a teát – Köszönöm.
- Egy órája már szerintem. –néztem anyára
kérdőn, mire helyeslően bólintott egyet.
- Értem.
- Jó reggelt – jött le az emeletről
Szandi és Anita totál kómásan.
- Nektek is. De már rég
nem reggel van, mindegy. Kértek valamit? – érdeklődött anyuci.
- Kávé az jó lenne. Van? – szólalt meg a fogadott
nővérem.
- Persze. Kértek? – választ se várva neki
fogott kitölteni nekik.
- Igen, az
fantasztikus lenne. – ült le mellém Anita.
- Oké ülj le te is Szandi, már is adom.
- Köszi – mondták
egyszerre.
Ezek után mindenki helyet
foglalt a saját italával
az asztalnál és közben elkezdtük tervezgetni, hogy mit csinálunk délután..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése