2. évad 2. rész

Sziasztok! Hát itt lenne a következő rész a hosszú kihagyás után, amit nagyon sajnálok! Köszönöm a sok oldalmegjelenítést és jó olvasást a részhez! :)

Melcsi A.M. :)

Szeptember 2.

Hát igen eljött ez a nap is.. Egy új nap kezdetével elérkezett az új suli és az új suli év is. Amit óvodás korom óta most először kell egyedül elkezdenem hisz eddig itt volt mellettem Panni. De most már nincs és ha így haladunk nem is lesz olyan szoros már a barátságunk, mint régen volt hisz már vagy egy hete nem beszéltünk. Ami normális esetben nem is lenne gond, de nálunk, igen mert mi minden nap beszéltünk egészen a gólyatáborokig. Hiányzik, de tudom, hogy ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik két másik. Persze nem mondok le rögtön a legjobb barátnőről hisz az a majdnem tíz év még is csak hosszú idő. Volt már ennél rosszabb ügyünk is és azt is túléltük együtt. Remélem hamarosan minden rendbe lesz..

  De visszatérve a mai reggelre. Nagyon izgatottan keltem fel hisz hiába ismerem, már az osztályom nagy részét még mindig lesznek új emberek plusz az osztályfőnök és persze maga az iskola megismerése lesz nagy feladat.

  Amint kipattantak a szemeim ki is ugrottam az ágyból a gyorsaság kár volt, mert azzal a lendülettel vissza is huppantam rá úgy megszédültem. Amint nem forgott már velem ez egész szobám az előbbinél kicsit lassabban felkeltem és a már tegnap este kikészített ruhámat felkapva indultam a fürdőbe, ahol egy gyors fürdés után fel is vettem az említett ruhadarabokat aztán megcsináltam a hajamat és egy laza sminket is felraktam az enyhén karikás szemem miatt. Nem tehetek róla tegnap este alig tudtam elaludni még a szokásosnál is izgatottabb voltam..

  Na de mivel a mai nap csak három osztályfőnöki óránk lesz és utána jöhetünk is haza így csak elő kerestem a kis táskámat bele raktam egy tollat, egy kis füzetet és egyéb fontos dolgot, ami ma még kellhet. Végül miután ezzel is végeztem gyorsan elhagytam a szobám és lefutottam anyához, aki már a reggelit készítette nekünk. Bár én sajnos nem ettem bármennyire is jól nézett ki csak egy müzlit tudtam letuszkolni a torkon, hogy még se menjek azért üres gyomorral.

  Anyával úgy beszéltük meg, hogy eljön velem, valameddig ha nem is teljesen a suliig, de végül egy fontos munka miatt hamarabb kell, bemenjen ezért egyedül maradtam. Bár anya elmagyarázta mivel és merre kell, hogy menjek meg már jártam is arra, de attól még izgulok nagyon. De ideje indulni vagy el fogok késni hiába, kell csak fél kilencre beérnem.

  A félelmem alaptalan volt sikeresen be értem az iskolába eltévedés nélkül és rá jöttem arra is, hogy nem csak én voltam az, aki anyjával akart jönni, mert mikor leszálltam a villamosról találkoztam az egyik osztálytársammal, akit már a táborba ismertem meg és ő is az anyukájával jött egészen, míg nem találkoztunk. Mivel egymásra találtunk az anyukája tovább is ment mivel neki is munkába kellett mennie így ketten battyogtunk el végül az iskoláig.

  A bejáraton belépve rögtön megtudtuk, hogy a bejárati ajtó mellett és egyben az első lépcső előtt lesz a mi termünk így rögtön arra vettük az irányt, ahol már ott volt szinte az összes táboros osztálytárs és néhány számunkra még ismeretlen személy. Azonnal a már ismert társasághoz mentünk, akik úgy köszöntöttek minket mintha már vagy ezer éve ismernénk egymást. Aztán körbe jártuk a termet megismerkedtünk az újakkal és egy kört alkotva beszélgetésbe kezdtünk egészen a csengőig (ami így elsőre elég ijesztő volt) és amíg be nem jött a tanárunk, aki elviekben az osztályfőnökünk lesz.

  Hihetetlen ez az osztály a kupaktanácsból nagyon gyorsan mindenki vigyázzba állt már a saját helyén röpke pár másodperc alatt, ahogy én is. Fura volt, hogy eddig mindig Panni mellett ültem le év elején, de most a már említett lány mellett foglaltam helyet, azaz Eliza mellett. Nem ő az a lány, aki mellett még a tábor felé a buszon ültem, hanem akit ugyan úgy hívnak, és akivel az a hosszú túrát vészeltük át együtt.

  Miután a köszönés meg volt át kellett menjünk a sportcsarnokba az évnyitóra ahol „szerencsénkre” már ott volt az összes felsőbb éves és osztályonként hívtak be minket, amikor is végig kellett vonulnunk előttük a terem legtávolabbi részébe. Mondhatni nagyon örültünk neki főleg, hogy az osztályfőnökünk is ott hagyott minket, mert ő a hangtechnika felelős..

  Végre vége van a megnyitónak! Szerencsére a szokásos hosszú igazgatói beszédet ülve kellett végig hallgatnunk. Csak párszor kellett felállnunk, de így is elég megterhelő volt. Viszont végre mehetünk a termünkbe. Persze mindenki egyszerre indult kifelé így lett egy jó „kis” tolongás, amiből igen nehéz volt kikeveredni úgy, hogy közben ne hagyd szem elől a társaidat. Mikor már kezdtük volna feladni sikerült kijutnunk és rögtön megcéloztuk az osztálytermünket. Amint mindenki meg találta a helyét az osztályfőnökünk rögtön elkezdte magyarázni a sulival kapcsolatos dolgokat.

  Majdnem mind a három órán át vagy írnunk kellett vagy hallgatnunk kellett az osztályfőnököt, ahogy elmondta házirendet töviről-hegyire és a többi szerinte fontos dolgot. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a társaság igazán csak arra figyelt fel mikor a szünetekről volt szó, hogy mettől meddig fog tartani. Volt, aki ezután a hátralevő napokat kezdte számolni a következő szünetig már így első nap ezek mellet volt olyan, aki már az elején feladta és elaludt meg persze olyanok, akik a telefonjukat nyomkodták, de akadtak, akik vették a fáradságot és tényleg figyeltek a tanárra. Viszont azt nem hiszem, hogy a tényleg figyelő emberek száma meghaladta volna a max. két főt.

  Én egy ideig figyeltem az osztály és azon gondolkodtam, hogy hány nevet tudtam megjegyezni az elmúlt pár napban abból a harmincöt névből, aztán előszedtem a telefonomat és csatlakoztam a telefonnyomkodók közé.

  De mégis a megváltás a harmadik óra közepén történt mikor mindenki megunta az addigi tevékenységét és hol azért nyafogtunk, hogy hagy menjünk haza vagy azért, hogy az idióta szabályok helyet ismerkedjünk azokkal, akik nem voltak a gólyatáborba. Végül mit csinált az osztályfőnök? Megengedte és egész jól elbeszélgettünk az óra végére. Még az osztályfőnökünk is mesélt magáról és nem csak ilyen alap dolgokat, hanem úgy beszéltünk vele szinte mintha ő is egy lenne közülünk.

  Aztán jött a második megváltás mikor végre kicsöngettek és csoportosan indultunk el a titkárságra át venni a könyveket aztán pedig a villamos megállóba, mert elég sokan arra tudtak haza menni, de ott szét is oszlottunk valamennyire és a villamoson meg még jobban. Én az egyik fiú osztálytársammal mentem haza, aki egy buszmegállónyira lakik tőlem.

  Végül mikor haza értem elmeséltem anyának és a nővéremnek pár dolgot aztán felmentem a szobámba és bekapcsolva a gépemet estig gépeztem. Holnapra úgy se kell semmit tanulni és szerintem még ezen a héten, se úgyhogy nem aggódtam. Olyan nyolc körül lementem vacsizni aztán elvégeztem az esti dolgaimat. Mire az ágyba kerültem a nővérem egy halom nasival a kezében sétált be a szobámba azzal a szándékkal, hogy még alvás előtt nézzünk meg egy filmet. Hát ennek a vége az lett, hogy én már nagyjából a film közepén bealudtam és az álmok világában kötöttem ki.