Sziasztok! Hát itt lenne az évad befejező része és egyben az év utolsó része. :)
Ezzel a résszel szeretnék mindenkinek boldog és sikerekben gazdag újévet kívánni! :)
B.U.É.K. :)
B.U.É.K. :)
viszlát
2014, helló 2015
Jó olvasást! :)
Ölel titeket Melcsi A.M. :)
Június 15.
* Emma *
Ez a több mint fél év nagyon húzós volt számomra túl
vagyok egy szakításon, egy felvételin és jó pár elég borzalmas sulival töltött
hónapon.. Ezeken túl pedig itt álok akarom mondani, ülök Pannival, akivel az
óta is legjobb barátnők vagyunk a ballagásunkon és hallgatjuk, miként
búcsúztatnak el minket az alsóbb évesek. De nézzük csak sorba az egészet.
Talán jó lenne a szakítással kezdeni.. Sajnos Danival nem
bírtuk ki ezeket a számunkra megterhelő hónapokat egymás mellett, sőt a
legrosszabb az, hogy már szinte az elején feladtuk a kapcsolatunk rendbe hozásával
való küzdelmet.
Hisz ő nem vette olyan komolyan a jövőjével kapcsolatos
kérdéseket és engem is próbált ebbe az irányba terelni. Ami, hogy őszinte
legyek néha elég csábítónak hatott mikor bele fáradtam a jövőm tervezgetésébe
és elfelejtettem, hogy nem jövőmben élek még, de szerencsémre időben észhez
tértem. Nagyon sok energiát bele adva próbáltam ő rá is hatással lenni és felnyitni
a szemét, hogy ez hosszú távon nem igazán lesz jó neki bármennyire is nem
foglalkozik most vele.
Végül a felvételi előtti héten betelt nála is és nálam is
az a bizonyos pohár minden dühünket, érzelmeinket kiadtuk miközben nagyon csúnyán
összevesztünk nem kis hangzavart csapva magunk körül. Így a családom mivel
nálunk voltunk jobbnak látta, ha kettesben hagynak minket, míg megoldjuk. Hát ez
a megoldás majd négyórányi ordítás, sírás, beszélgetés és könyörgés közepette született,
meg amit így visszagondolva az volt a legjobb döntés számunkra, akkor ott nem
tehettünk mást szakításon kívül.
Nem mondom azt, hogy olyan könnyen ment számomra ez az
egész hisz egy idő után sírva veszekedtem vele tovább, mert tudtam, hogy mi
lesz a vége és fájt, hogy nem tudtuk mind ezt megoldani ekkora veszekedés
nélkül. Nagyon-nagyon fájt, hogy idáig fajultak a dolgok közöttünk, mert hiába minden
én még mindig nagyon szerettem, ahogy még mindig szeretem.
Aztán mikor mind ketten kiadtunk magunkból minden
fájdalmat, dühöt és egyikőnk ki mondta azt a bizonyos szót, hogy „vége” már nem
is tudom én vagy ő mondta ki előbb, de utána mindketten tehetetlenül rogytunk
le a kanapénkra, mert éppenséggel a nappalinkba tartózkodtunk. Percekig nem
tudtam megszólalni, ahogy ő se, aztán mikor már szinte túl voltam az első
sokkon rögtön Dani könyörgését hallottam meg magam mellől. Olyan ígéreteket,
hogy – „meg fogjuk oldani”, „adj még egy esélyt nekünk”, „megváltozom érted” „nem
akarlak elveszíteni” – és azt a szót, ami olyan édesen hangzott mindig mikor
kimondta és megmelengette vele a szívem – „szeretlek”. Még mindig élénken élnek
ezek az ígéretek az agyamban, ha azokra pillanatokra gondolok.
Őszintén ott abban a pillanatban talán hittem is neki, de
aztán utolért a csúf valóság, amibe már tudtam, hogy számunkra az, hogy „mi”
nem létezik többé onnantól kezdve volt olyan, hogy „ő” és „én”, de a „mi”
kettőnk között már nem létezett már akkor és ezt ő is nagyon jól tudta. Így
miután ezt elmondtam neki kért egy búcsúcsókot, amit megadtam neki és utána
elment örökre..
* Dani *
Életem talán legborzalmasabb élménye az volt mikor
hagytam, hogy életem szerelmét csak úgy elengedni. Nem tagadom az volt életem
legrosszabb időszaka mikor hozzá kellett szoknom, hogy ő már nincs mellettem,
és hogy ezért csak én vagyok a hibás. Annyira elvakított az, hogy mellettem van,
és végre nem vagyok egyedül, hogy nem tudtam mással törődni persze ezért nem ő
hibás, hanem én, mert ő próbált segíteni. Szakítás után az volt a legpozitívabb
dolog, hogy külön suliba jártunk és így csak az utcán vagy az udvarunkról
láthattam, ami részben jó volt részben pedig nem.
Mikor együtt voltunk nagyon sokat győzködött, hogy
figyeljek oda a sulira és próbáljam tervezgetni a jövőmet. De mikor arra a
bizonyos jövőre gondoltam csak őt láttam benne. Nagyon szerettem, szeretem és
szeretni is fogom életem végéig ezelőtt senkit nem szerettem úgymint őt. Rohadtul
fáj a hiánya és az, hogy elvesztettem őt.
A szakításunk után már csak az ő tiszteletére megfogadtam
a tanácsait bár későn, de megfogadtam és elkezdtem tanulni, tervezgetni és
mindent bele adni. Sikeresen megírtam a felvételit, bár nem lett olyan jó és a
jegyeim sem lettek végül valami fényesek és a régiek se a legjobbak, de végül
sikerült abba a suliba bekerülnöm ahova szerettem volna és ott arra a szakra, amelyiket
a legjobb akartam.
Úgyhogy kijelenthetem, hogy ennek a lánynak nagyon sokat
köszönhetek és nagyon szép emlékekkel lehettem gazdagabb általa, azaz életem
szerelme megismerésével, akit soha nem fogok elfelejteni!
* Emma *
Igen ezek után még túl kellett lennem a felvételin, ami a
lelki állapotom miatt nem lett olyan jó, mint szerettem volna és vártam volna
magamtól. De a régi jó jegyeim miatt sikeresen bejutottam egy nagyon jó suliba,
aminek segítségével nagyon jó munkám lehet majd. Sajnos Pannit nem abba a
suliba vették fel így külön fojtatjuk az utunkat, de ő is egy nagyon jó suliba
fog járni és ugyan olyan jóba leszünk továbbra is remélem.
Aztán jöttek a vizsgák meg persze a hajrá év vége felé,
hogy attól még bekerültünk már egy suliba attól még tartanunk kellett a szintet
és továbbra bele kellett adnunk minden tőlünk telhetőt. Aztán szerveznünk
kellett a bankettet, tablót csináltatni és a ballagásra is készülni.
Most pedig itt ülünk a ballagásunkon és most már az igazgató úr búcsú beszédét hallgatjuk. Szerencsénkre nem kellett az összes virágcsokorral
kivonulnunk csak egy rózsával és egy lufival, amit egyel alattunk lévő
osztálytól kaptunk a többi pedig a teremben maradt.
Mindjárt vége van és most már mi következünk, úgyhogy
kezünkbe a virággal és lufival Panni kezét fogva vonulok fel a kis színpadra,
hogy elénekeljük a búcsú dalunkat és levonulva elengedjük a lufikat. Ha ez meg
volt minden végzős osztály tagja elvonul a saját termébe és elköszönünk az
osztályfőnökünktől. Aztán a csokrokat, ajándékokat összeszedve elindulunk megkeresni
a családunkat, barátainkat, akikkel egy kis fotózás után elindulunk a kibérelt
vendéglőbe vacsorázni.
Már egy ideje itt vagyunk és nagyon jó a hangulat örülök,
hogy ezt anya megszervezte, de sajnos apa itt van, bár szinte senki nem
foglalkozik vele én még is attól tartok valami bajt csinál, de remélem azért
nem.. Mindenki sorba dicsérget, aminek örülök, de mégis hiányzik, valami hiába
van direkt Pannival egy helyen szervezve ez az egész, hogy ne keljen egymás
nélkül ünnepelnünk. Igen ilyenkor jövök, rá mi is hiányzik annyira az a két
személy, akit alig egy év alatt elvesztettem örökre.
De nem bánkódhatok, örökre emiatt élveznem kell életet, a
nyarat, várni a beiratkozást és a gólyatábort közben pedig jókat szórakozni meg
azokkal törődni, akik igazán szeretnek.
Èn vagyok az első :):):)
VálaszTörlésNagyon jó lett!!
Igen te :) :) Köszii :)
Törlés