Sziasztok! Tudom már elég rég volt rész és ebből kifolyólag most egy hosszabb résszel érkeztem. Meg persze köszönöm a sok oldalmegjelenítést és köszönteném az új féliratkozót Mara Medvegy-et. :) De nem is csacsogok többet.
Jó olvasást! :)
Melcsi A.M. :)
* Anita *
Az a sütögetős össze jövetel
reggelén megfogadtam magamnak pár dolgot, amit eddig sikerült is betartanom. Legfőképpen
azt, hogy nem bízom meg annyira az újonnan szerzett barátaimban úgy, mint régen,
ami részben jó részben pedig nem.
Viszont annak nagyon örülök, hogy a húgomék
ilyen jó megvannak. Bár én lehetnék ilyen szerencsés szerelem terén. Mikor elmesélte
mi történt vele a fürdőben csak „kicsit” nevettem. Tudom ott akkor neki nem
lehetett valami szórakoztató, de visszagondolva ő is mosolygott azért saját
magán.
Mint utóbb kiderült anya ez miatt
nem akart elmenni, nyaralni, de szerencsémre Em ezt is meg tudta vele beszélni
ezért elmegyünk. Míg én erről az egészről csak másnap utólag értesültem.
Nyár van, de mi még is nagyon korán kellünk,
fel sajnálatomra viszont megéri, mert indulunk Erdélybe, amit mint mindig már
nagyon várok és hetekkel ezelőtt elkezdtem számolni a napokat egészen máig.
Úgyhogy már tegnap összepakoltam mindent, ahogy szerintem Emma és anyu is.
Ma hajnalra csak az maradt, hogy ki
pipáljam a mai napot a naptárban és gyorsan felvegyem az előre kiválasztott
ruhát és normális frizurát varázsoljak magamnak. Amit egy gyors reggeli
követett és már el is indultunk így már a kocsiba ülve nézem, ahogy elsuhanunk
egy csomó ház mellett és sorba haladunk át kisebb nagyobb városokon az úti célunkig,
ami tőlünk 9 órányira van.
* 3 héttel később *
Ez az elmúlt pár hét csodálatos volt
és olyan mintha egy szemhunyásnyi idő lett volna csak. Az idő múlását igazán
csak akkor vettem észre mikor mamától és a többi családtagunktól búcsúztunk el.
Velük lenni elképesztő volt, mint mindig, ha ott vagyunk vagy ők jönnek
hozzánk. Útközben Emma megkért ne szóljak senkinek a legutóbbi „szerencsétlenségéről”,
ahogy ő fogalmazott, de én, mint a legjobb nővérhez hasonlóan nem bírtam ki és
elmondtam. Természetesen mindkét nagybátyánk végig cukkolták őt, amin már a
végén ő is nevetett.
Bár sajnáltam, hogy ilyen hamar
elment az idő. De már vártam a következő úti célunkat, mert tavaly
megígértettük anyuval, hogy ugyan oda mennyünk, mint akkor voltunk és ő idén
elég titokzatos módon nem árulta el hova is megyünk valójában. Viszont a szavát
betartva nagy örömünkre ott kötöttünk ki és nagyon sok tavaly megismert
emberrel találkozunk ismét. Nagyon sokat fürödtünk, napoztunk, amit én a végén
meg is bántam hisz leégtem.
Így most én lettem az, akit hazafelé végig cikiztek,
mert nem igazán tudtam rendesen ülni és kb. félóránként megkérdeztem mikor
érünk haza. Amit a húgom nagy örömmel parodizált ki, aminek az elején nem
igazán díjaztam, de mire haza értünk én is nevettem már saját magamon.
Ez a pár hét nagyon jó volt és az,
hogy végre én piszkálhattam a nővérem még jobb kedvre derített mikor hazafelé
mentünk. Ez a három hét alatt nagyon hiányzott Dani, de azzal vigasztaltam
magam, hogy úgyis elfog „rabolni” egy kis időre a családomtól és majd akkor bepótolhatunk
minden elszalasztott időt. Mama sokat kérdezett róla, mert még nem ismeri, de
ha minden igaz augusztusban kijön hozzánk és itt lesz egy hónapig. Persze
megígértette vele, hogy mutassam be neki, amit én meg is fogadtam neki, mert amúgy
is úgy terveztem.
Mikor már befordultunk az utcánkba ugrálva
már amennyire a kocsiban tudtam vártam, hogy végre kiszállhassak és rég nem
látott szerelmem megölelhessem. Amit épp, hogy megállt anya a kocsival meg is
tettem és mikor a nyakába ugrottam majdnem elborultunk, de ő sikeresen
megtartotta magát és engem is.
- Annyira hiányoztál. – suttogtam a fülébe.
- Te is nekem kicsim. Szeretlek. – húzódott el kicsit és
megcsókolt, amibe minden érzelmet megpróbáltam bele vinni. – Felkészültél? –
kérdezte miután szétváltunk.
- Még is mire?
- Holnap indulunk. Akarom mondani holnap foglak „elrabolni”
ahogy te mondanád. – mosolygott.
- De hova is megyünk?
- Az titok!
- De ha nem mondod el, akkor nem tudom, mit vigyek
magammal és hogy…
- Nyugi – vágott a szavamba – Nyár van. Ahova megyünk nem
lesz rossz idő főleg nagyon is jó lesz.
- De..
- Akármit mondasz, nem fogom elárulni, de most menyünk
vigyük be a cuccaid.
- Oké.
Csalódott voltam, amiért nem árulta el viszont örültem,
hogy végre mellette lehetek és akárhova is megyünk, felőlem lehet az Antarktisz
is, míg mellette vagyok, jól érzem magam és nem lehet semmi bajom.
Beérve a házunkba felmentünk az
emeletre lepakolni aztán a konyhába vacsorázni és utána vissza a szobámba. Ahol
a saját fürdőmbe bevonulva elvégeztem az esti teendőimet, aztán kimentem és Dani
vette át a helyem, míg én bebújtam az ágyamba. Pár perc múlva ő is csatlakozott
és hosszú idő után megint az ő karjaiba hajtottam álomra a fejem, aminek
hatására hamar az álmok országában kötöttem ki.
* másnap reggel *
Arra keltem, hogy valaki nézz, nem
tudom, hogy de észrevettem. Így álmosan átfordultam a másik oldalamra és csak
ennyit motyogtam mivel többre nem volt erőm.
- Ne bámulj képtelenség így aludni.
Mire csak egy kuncogást kaptam és apró lágy puszikat a
karomtól elkezdve az arcomig mindenhova.
- Jó felébredtem, de mért kellett ilyen korán felkelnünk?
– fordultam teljesen felé mire a mogyoróbarna szemeivel találtam szembe magam.
- Neked is jó reggelt. – nevetett.
- Oké, bocsi. Jó lenne? Nem hiszem, mert ébren vagyok,
pedig még aludnék. – morogtam – Ne nevess. – de csak még jobban nevetett én meg
elfordultam tőle és megpróbáltam tovább aludni.
- Na, jó nem nevetek. A kérdésedre válaszolva azért keltünk
fel ilyen korán, mert szeretnék, minél előbb oda érni mivel kíváncsi vagyok,
hogy tetszeni fog-e. Amúgy meg a kocsiba még alhatsz, mivel én fogok vezetni
nem te.
- Oké. De hova megyünk. – bújtam hozzá reménykedve hátha
most válaszol.
- Titok – és kipattant az ágyból – Készülődj. Én haza
megyek a cuccomért, de fél óra múlva itt vagyok. Ha az ágyba leszel, nem
megyünk sehova és soha nem fogod tudni hova akartalak vinni.
- Rendben – adtam meg magam és már a felállva a fürdőbe
mentem.
A karomnál fogva elkapott és egy csók után már kint is
volt az ajtón.
Mikor már majdnem kész voltam a
pakolással, amikor az én drágaságom visszaért. Megfogva a táskám már indult is
az ajtó felé, úgyhogy követtem. Szerencsére anyáékat nem kell tettük fel, de
féltem, hogy nem fogják tudni hol, vagyok és épp papírt kerestem mikor Dani
visszaért a kocsitól gondolom már berakta a táskámat.
- Mit csinálsz? Ha anyudék miatt aggódsz, akkor, ne mert
míg te fürödtél én beszéltem anyuddal és tudni fogják hol vagy – erre csak
bólintottam és abba hagytam a keresést – Gyere, induljunk.
Beülve a kocsiba még mindig azon
járt az agyam, hogy vajon egy gondolatolvasó emberbe szerettem volna bele?
Mindig tudja, mit szeretnék, vagy min gondolkodok. Hihetetlen. Ezek a
gondolatok kavarogtak a fejemben miközben a szemhéjaim egyre nehezebbek lettek.
Nem telt el sok idő és már aludtam is.
*
*
Ahogy a kocsi megállt én úgy nyitottam ki a szemem és
hirtelen azt hittem álmodok. Egy gyönyörű szép ház előtt álltunk, meg amit
körül vett valószínűleg nagy erdő.
- Hűha – hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
- Tetszik?
- Igen. Ez volt az a nagy titok?
- Aha. Ez a mi kis nyaralónk. – mosolygott – Gyere, menjünk
be.
Kiszállva a kocsiból segíteni
akartam neki a csomagokkal, de nem engedte viszont az ajtót én nyitottam és
amilyen csodálatos volt kívülről ugyanannyira volt a csodaszép a belseje. Olyan
egyszerű, de még is nagyszerű tuti, hogy az anyukája rendezte be.
- Nem vagy éhes? – kérdezte miközben a hűtőt pakolta be.
- De, hány óra van?
- Mindjárt dél. Összecsapok, valami ebédet ülj csak le
addig a nappaliban.
- Nem inkább segítek, nehogy felégesd a konyhát – böktem oldalba.
- Most komoly kinézed belőlem?
- Igen – nevettem, mert igen fura fejet vágott.
- Haha. Ugye tudod, hogy ezzel csak feltartasz, ha itt
vagy? – húzott magához a derekamnál fogva.
- Nem hiszem – nyomtam puszit a szájára, amiből ügyesen
szenvedélyes csókot formált.
- Oké, aztán, majd ha éhen halsz nem fog érdekelni. mert
én meg mondtam! – húzódott el.
Ezek után neki fogtunk és elég hamar
készen is lettünk, úgyhogy sikeresen egyikőnk sem halt éhen. Elfogyasztva az
ebédünket gyorsan elmosogattam aztán Dani körbe vezetett a házba és megnéztük a
kertet is ahol volt egy nagyon nagy medence. Amibe egy figyelmetlen
pillanatomban meg is mártóztam, de nem kellett sok és már a „támadóm” is mellém
került egy kis trükk segítségével.
Egész délután egymással
foglalkoztunk hol beszélgettünk, hol filmeztünk vagy akármi a lényeg az volt,
hogy együtt. Aztán estefelé kimentünk megnézni a naplementét, ami nagyon szép
volt. Belépve a házba Dani megígértette velem, hogy semmi kép se mennyek ki az
udvarra, míg nem szól. Bármennyire
is fúrta az oldalamat a kíváncsiság nem mentem ki hozzá pedig nagyon akartam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el,
de egyszer csak Dani megjelent egy kendővel a kézben, az ajtóban. Akárhogy
próbáltam lebeszélni arról, hogy bekösse a szemem nem sikerült. Végül botladozva
a vakság miatt, de kijutottam a házból ahol végre a kendő levétele után
megláthattam a
szerelmem művét. A medence melletti asztal volt megterítve gyertyákkal és egy szál rózsával az asztal körül meg mindenhol szirmok voltak szét szórva.
szerelmem művét. A medence melletti asztal volt megterítve gyertyákkal és egy szál rózsával az asztal körül meg mindenhol szirmok voltak szét szórva.
- Úristen! – ugrottam a nyakába – Köszönöm – csókoltam meg.
- Szívesen gyere együnk – mosolygott.
Egész vacsorát végig beszélgettük és befejezve
bevonultunk a házba, mert elég hideg lett kint.
- Tényleg köszönöm. Ez nagyon jó volt kincsem. –
mosolyogtam rá.
- Szívesen – ölelt meg – Szeretlek.
- Én is téged – csókoltam meg.
Megpróbáltam minden érzelmemet bele
vinni, amit csak iránta érzek. Csókunkat csak a levegőhiány választotta szét,
de pár levegő vétel után már egyszerre kaptunk a másik ajka után és ez így követte
az egyiket a másik után. Végül Dani felkapva a szobába vitt és lefektetett az
ágyra és folytattuk ott ahol abba hagytuk. Miután mind ketten megszabadultunk
felsőinktől Dani csak ennyit kérdezett.
- Biztos vagy benne?
Nem tudtam neki válaszolni csak egy bólintással és megint
szenvedélyesen megcsókoltam ezek után történt, aminek történnie kellett és egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk el együtt.
gyorsan kovit!!!!:)
VálaszTörlésFelkerült! ;)
VálaszTörlés