Jó olvasást :)
Ölel titeket Melcsi M. :)
* Emma *
* három nappal később *
Már napok óta csak az ágyban fetrengek, egyre jobban érzem magam, de anya
eddig, ha nem volt muszáj nem engedte, hogy felkeljek. Mondván „pihenned kell”,
pedig szinte már az összes horzsolásom begyógyult a fejem se fáj annyira és már
az összes kedvenc filmemet megnéztem, ami eszembe jutott. Szerencsére anya ma
már ment dolgozni, úgyhogy azt csinálok, amit akarok akár fel is kellhetek, ha
akarok.
Daniról az óta sincs hír, a szülei már a rendőrségre is elmentek, de még ők
se találták még meg. Nem értem mért csinálja ezt. Olyan jó lenne vele
találkozni, látni, hogy jól van és nincs semmi baja. Az elmúlt napokban sokat
gondolkodtam és elhatároztam, hogy ha elő kerül beszélni, fogok vele. Pannival
lehet össze fogunk veszni, de neki is meg kell értenie, muszáj megpróbálnom
boldognak lenni. Mivel nem járok suliba és már nem tanulnak, minden délután
meglátogat és sokszor készültem, hogy beszélek vele erről, de még nem volt
hozzá merszem. Aztán kitaláltam, hogy előbb Danival beszélek utána meg vele
csak először neki is elő kéne kerülnie.
Éppen az ágyból próbáltam feltápászkodni mikor megcsörrent a telefonom.
Megint ismeretlen számról hívtak, de nem érdekelt felvettem.
- Haló.
– még ebbe az egy szóba is bele remegett a hangom nagyon izgultam ki lehet az.
- Emma
te vagy az? – kérdezte egy ismerős hang.
- Igen,
te meg, ha jól sejtem Dávid vagy. – kérdezni akartam, de inkább kijelentésnek
hatott.
- Igen.
– mondta meglepődötten. – Nézd, sajnálom, amiért nem vettem fel a telefonomat,
de muszáj volt..
- Jó
mindegy. Tudsz valamit Daniról? Kérlek, mond azt, hogy veled van. – kezdtem
reménykedni.
-
Nyugodj meg velem van és nincs semmi baja. Azért hívtalak, mert el kéne, gyere
egy helyre. – mondta nyugodtan.
- Hova?
Dani is ott lesz? – kérdeztem sürgetőn.
- Majd
meglátod, de kérlek, gyere el. – kérlelt.
- Jó
mond a címet és megyek.
Ezek után elmondta hova kell mennem és leraktuk. Olyan gyorsan amilyen gyorsan
csak tudtam felöltöztem és már rohantam is, ahogy csak tudtam. A hely, amit
mondott Dávid nem volt messze tőlünk kb. tíz perc gyalog.
Mire oda értem a hosszú pihenés miatt azt hittem megfulladok. Egy régi
romos épülethez kellett jönnöm gyorsan körül néztem és bementem. Rögtön egy
nagy folyosóra értem, aminek a végén megpillantottam Dávidot, akinek nagyon
aggódó arca volt. Intet, hogy menyek oda hozzá és én rohantam is. Nem tudom,
mért bízok meg benne ennyire. Mikor oda értem hozzá csak tőlem jobbra lévő
ajtóra mutatott és ennyit mondott.
- Azt
hiszem, én innen át adom. Ott van, bent téged vár most megyek. De egy dolgot
szeretnék tőled még kérni bármennyire is haragszol rá vagy valami hallgasd
végig. – ezzel elindult annak az ajtónak az irányába, amelyiken én jöttem be
nem rég.
-
Köszönöm és oké. – szóltam utána.
Mielőtt
kiment volna még biccentett egyet aztán eltűnt. Vettem egy nagy levegőt és az
ajtó felé indultam. Mikor benyitottam egy pici poros szobába találtam magam.
Dani ott ült az ágyon és maga elé nézett, de ahogy elindultam felé felkapta a
fejét.
- Szia.
– nyögtem ki nem tudtam mit mondhatnék vagy tehetnék.
- Szia.
Gyere, ülj le, persze csak ha akarsz. – mutatott maga elé az ágyon.
- Oké.
– mentem oda és leültem pont elé.
-
Figyelj, sajnálok mindent azt is, ami Pannival történt mindent. Nem ezt
akartam. – nézett a szemembe – Bocsi hogy úgy elszaladtam, de megijedtem..
- Jó
rendben. De mitől? – fogtam meg a kezét, amit nem értettem mért, de már nem
csinálhattam vissza.
-
Attól, amit az óta mióta láttam a... – tudtam mire gondol és azt is, hogy nem
fogja kimondani láttam, rajta ahogy a kezünket nézte.
- Jó
tudom, mire gondolsz, de kérlek, mond el, amit szeretnél. – biztattam és még
jobban megszorítottam a kezét.
-
Nagyon fontos vagy nekem és mióta elsőnek megláttalak valami furcsa dolgot
éreztem a közeledben. Annak az érzésnek a jelentését az nap délután értettem
meg.. – elhallgatott és tudtam, hogy még mindig a balesetem napjára gondol, de
hirtelen felemelte a fejét és a szemembe nézett – Szeretlek Emi mindennél és
mindenkinél jobban, tudom, elég értelmetlenül hangzik hisz nem is ismerl… - nem
hagytam, hogy végig mondja megcsókoltam.
Elsőnek meglepődött aztán magához ölelt és visszacsókolt, bár fájtak a
bordáim, de nem hagytam, hogy ez elrontsa ezt a csodálatos pillanatot. Csók
közben az ölébe húzott és összegabalyodva élveztük a mi nagy pillanatunkat.
Mikor szétváltunk csak ennyit tudtam kinyögni.
- Én is
szeretlek Dani. – néztem a szemébe és adtam a szájára egy kis csókot.
Erre a
kijelentésemre úgy megölelt, hogy fel kellett szisszennem, mert már nagyon fájt
az oldalam.
- Jaj,
bocsi. Nem akartam. Nagyon fáj? – kezdett el aggódón vizslatni.
- Igen,
de jól vagyok most már főleg. – mosolyogtam rá és a fejemet a vállára
hajtottam.
- Akkor
jó. – mosolygott rám azzal a cuki mosolyával.
- Nem
akarsz haza jönni velem és tudatni a szüleiddel is, hogy jól vagy? Tudod nagyon
aggódtunk érted. – és szálltam is volna ki az öléből, de óvatosan visszahúzott.
-
Felőlem mehetünk, de lenne még előtte egy kérdésem..
- Még
pedig? Mi lenne az? – siettettem.
-
Lennél a barátnőm? – nézett rám ezer wattos mosollyal.
- Igen,
igen.. – és erre ő csókolt meg.
- Akkor
nincs több kérdésem. Mehetünk. – állt fel velem együtt az ágyról és indult is
volna el.
- Ne
kérlek, tegyél le. Ahogy idáig eltudtam, jönni úgy haza is tudok menni.
- De
beteg vagy én meg kirángattalak az ágyból pedig pihenned kéne. – kezdett el
aggodalmaskodni, úgy ahogy mindenki.
- Nyugi
jól vagyok oké? Tegyél, le kérlek. – kérleltem.
- Jól
van, de ha valami gond van, szólj és viszlek oké? – rakott le óvatosan.
-
Rendben. – és adtam egy utolsó csókot indulás előtt.
Kézen fogva sétáltunk haza észre se vettük, de már délután volt és nekem
volt egy olyan érzésem hogy valamiről megfeledkeztem. De semmivel sem törődtem
csak vele.
Haza érve megnéztük a szüleit itthon vannak-e, de mivel nem találtuk őket
át mentünk hozzánk. Az ajtót kinyitva Pannival találtuk szembe magunkat és ekkor rájöttem mit felejtettem el..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése