Jó olvasást Melcsi M. :)
*Anita*
A plázában
voltunk Szandival suli után, mivel nem kell már tanulnunk így elég sok időnk
felszabadult gondoltuk elmegyünk egy kicsit vásárolgatni. Épp egy kávézóban
beszélgettünk mikor megcsörrent a telefonom, először nem akartam fel venni,
mert csak a barátnőmmel akartam egy csajos délutánt. De mikor megláttam, hogy
anya az megijedtem ő csak akkor szokott hívni, ha valami fontos dologról van
szó. Félve néztem Szaszára, aki biztatóan nézett rám, mert ezt ő is tudja,
vettem egy nagy levegőt és felvettem. Anya sírva szólt bele a telefonba és épp
hogy eltudta, dadogni mi történt. Ahogy meghallottam rögtön elkezdtem zokogni
Szandi kérdőn nézett rám és rögtön át ölelt, bár nem értette mi történt, de
vigasztalni próbált. A sokktól kiesett a kezemből a telefonom, ami darabokra
esett szét.
- Jézus! Ani mi történt?? –
kérdezte kétségbe esetten, miközben a telefonom darabjait szedte össze és rakta
bele a táskámba.
- Húginak…
Képtelen
voltam kimondani, úgy éreztem, menten elájulok, ezt Szandi észrevette és
gyorsan egy padhoz kísért.
- Ani kérlek, mond már mi
történt Emmával??
- Balesete volt.. –
zokogtam még jobban – Kórházba került..
- Jézus.. és.. és hogy
van?? – kérdezte ő is már sírva.
- Nem lehet.. még tudni.. –
dadogtam – Be kell mennem.. anyu is oda tart.. Majd beszélünk.. Szia.
Álltam fel
és szegényt faképnél hagyva futottam a közeli buszmegállóhoz..
*Amanda *
Először
nem akartam hinni a fülemnek, csak azt hajtogattam magamban, hogy „ez nem lehet
ez csak egy tévedés, biztos csak egy rossz álom..”. Életem legrosszabb hírét
kaptam meg egy perce, amit még nem tudtam felfogni. Arra lettem figyelmes, hogy
a nővér, aki értesített még a vonalban van, és a nevemet ismételgeti, rögtön
megkérdeztem melyik kórházba vitték be és már rohantam is a kocsihoz. Minél
előbb be akartam érni. Út közben csak úgy folytak a könnyeim, fél úton eszembe
jutott, hogy szóljak Anitának. Bár vezetés közben nem tanácsos telefonálni
főleg sírva, de most ez nem érdekelt. Pár csörgés után felvette és amint
megtudta mi van megszakadt a vonal.
Szerencsére
még hallotta melyik kórház, mert a bejáratnál találkoztunk. Gyorsan megöleltem
és kézen fogva léptünk be az épületbe. Rögtön a recepcióhoz szaladtunk ahol a nővér
elmondta hol találjuk és már siettünk is tovább.
Oda érve a
megadott helyre Danit pillantottuk meg az egyik barátjával. Ani rögtön neki
esett szegénynek, pedig csak köszönetet kellet volna mondania. Ők beszélgettek
egy kicsit én addig a gondolataiba voltam merülve, míg ki nem nyílt az ajtó és
meg nem láttuk az orvost. Amint elmondott minden fontos információt, felmentünk
ahhoz a kórteremhez, amit mondott. Nem sokára be is tolták az én drágaságomat.
Anitával mentünk be elsőnek. Mivel még nem volt magánál gyorsan adtunk neki
egy-egy puszit és óvatosan megöleltük azzal mentünk is, mert tudtuk, hogy Dani
is be akar jönni..
*Dani*
Amikor
megláttam a összeszorult a szívem, miattam került ide. Ha én nem lettem volna
olyan idióta, akkor most nem lenne itt.. Ez csak is az én hibám, valószínűleg
soha többet nem akar majd látni, ha felébredt bármennyire is segíteni akarna
Anita. Így ki kell használnom azt az időt, amit még a közelében tölthetek..
Oda mentem
hozzá és egy puszit nyomtam a homlokára ahol nem volt horzsolás. Az ágy mellett
volt egy műanyag szék, amire leültem, megfogtam a bal kézét és arra is adtam
egy puszit a másik kezemmel meg megsimogattam az arcát. Még ezekkel, a
sérülésekkel is nagyon gyönyörű. Bár nem rontottam volna el ennyire mindent,
lehet, hogy már együtt lehetnénk persze csak akkor, ha ő is érez irántam
valamit. Vajon érez egyáltalán irántam valamit az utálaton kívül?? Szerethet
valaha ezek után? Nem tudom.. Most már csak reménykedhetek, hogy a nővére
tényleg tud valamit javítani a helyzetünkön. Nem akarom elveszíteni még akkor,
sem ha csak barátok leszünk. Akkor is szeretném a közelembe tudni. Nem tudom,
mi lenne velem, ha többet nem láthatnám.
Soha nem
szerettem ennyire még egyetlen barátnőmet sem pedig már volt jó pár. Bár sokan
nem hisznek a szerelem első látásban. Ahogy eddig én sem, de azóta tudtam, hogy
vele minden más lesz mióta elsőnek láttam. Bár nem tudtam még akkor, hogy
szeretem, de éreztem, hogy valami más valami szokatlan..
Gondolataimból
az ébresztett fel, hogy úgy éreztem mintha Emi megszorította volna kezem..
*Emma*
Nem tudom
mi történhetett vagy hol vagyok, de azt érzem, hogy valaki fogja a kezem és egy
ágyban vagyok, ami egy világos helyiségben van. Meghaltam vagy még élek? Hol
vagyok? Valami gépek hangját hallom.. Kórházba lennék? Óvatosan kinyitottam a
szemem, de a fény miatt vissza is csuktam. Másodszorra sikerült nyitva
tartanom. A pillantásom az összekulcsolt kezemre és egy másikra siklott.
Felnéztem a másik kéz tulajdonosára, aki..
- Dani? Te, hogy kerülsz
ide??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése