9. rész

Sziasztok! Az előző részen egy kicsit változtattam úgyhogy ha ebben a részben valaki nem értené mért van úgy ahogy akkor az olvassa újra az előzőt és mindent érteni fog. De nem fecsegek többet.. Jó olvasást, hagyjatok nyomot magatok után ha gondoljátok.. :) 

Ölel és puszil titeket Melcsi M. ;)

* Emma *

Elköltöztünk, amit csak azért bánok, mert ott hagytam Pannit. Egy suliba járunk, de akkor is mostantól kevesebbet fogom látni..

Költözéskor az új szomszédjaink oda jöttek segíteni a pakolásban. Nagyon kedves volt Emily és Brad, mikor végeztünk át hívtak minket kávézni és sütizni. Már egy ideje ott voltunk náluk mikor lejött az emeletről egy srác, mint kiderült Emily-éknek van egy fia, aki velem egy idős. Nagyon helyes srác, de fura természete van.. Estig ott voltunk náluk, aztán haza mentünk az új házunkba. 

A ház, amit anya vett nagyon jó, a földszinten van egy nagy nappali és egy megint csak nagy konyha, egy fürdő és az előszoba. Az emeleten van négy szoba (mindenkinek egy + egy a vendégeknek) és mindenkinek van, saját fürdője az enyémhez még tartozik egy erkély is.

A szobám nagyon jó lett, pont olyan amilyet szerettem volna. J Anitáé is nagyon tetszik. 

Enyém *-*

Anitáé ^-^

   Már most imádom ezt a helyet és már meg is szoktam az új környezetet, de Panni nagyon hiányzik.. Anya megengedte, hogy hétvégére szervezzünk egy házavató bulit, amire a régi és az új barátainkat hívjuk meg. 

Mai napom elég unalmas volt, épp hazafelé tartok. Sétálok, mert már csak pár utcányira vagyok, a házunktól mikor meghallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátra fordultam és meglepődve vettem észre, hogy Dani kiabált Emily-ék fia.

- Emma! Szia. – köszön mikor mellém ér.

- Szia, Dani. Mit szeretnél? - mosolyogtam rá.

- Semmit csak megláttalak és gondoltam, ha már úgy is szomszédok vagyunk, mehetnénk együtt. Legalább egyikőnk se menne egyedül. – mondja mosolyogva.

- Oké, mért is ne. – indultam tovább most már vele. Olyan cuki a mosolya. Vajon ő is jön a szüleivel a bulira? – Tényleg te jössz holnap a bulira?

- Nem tudom.. Kik lesznek ott? - néz rám kíváncsian.

- Hát régi ismerőseink meg innen, akit ismerünk.

- Akkor csak felnőttek lesznek? – kérdezte kedvetlenül.

- Nem dehogy nekem és Anitának az osztályából is lesznek páran, meg persze a két legjobb közös barátnőink.

- Na, az úgy más akkor én is megyek. Na, de én most bemegyek. Majd holnap beszélünk. Szia.

- Oké. Szia.

Észre se vettem, de haza értünk.. Gyorsan bementem a házba és lépcsőn át pedig a szobámba. Ledobtam a táskám a rajzcuccom felkapva kimentem az erkélyre. Gondoltam rajzolok egy kicsit, de annak az lett az eredménye, hogy bambultam magam elé és agyaltam. Vajon kin? Hát persze, hogy Danin. Hogy mért? Nem tudom.. Mikor elsőnek láttam nagyon megtetszett aztán az a fura viselkedése miatt letettem róla. Pedig Luke óta ő volt az első srác, akire nem max barátként gondoltam. Mondjuk ez elég hülyeség hisz nem is ismerem, de ahogy a szemébe néztem valami furcsa érzés fogott el. Az, hogy ma együtt jöttünk haza még rá rakott egy lapáttal..

Gondolkodásomban a nővérem zavart meg.

- Föld hívja húgit! Végre szia. Jössz vásárolni a holnapi bulira? – mondta a kezét a szemem előtt mozgatva, valószínűleg egyszer-kétszer már megkérdezte, csak én a gondolataimba merülve nem hallottam.

- Szia. Ja persze. Csak gyorsan át öltözök és elpakolom ezeket. – mondom, miközben a rajz cuccokat pakolom egymásra, hogy bevihessem.

- Oké. Mond csak min vagy kin gondolkodtál el ennyire? – néz rám kiváncsian.

- Semmin és senkin csak bambultam… - motyogom.

- Aha persze ezt mond annak, aki elhiszi. – kuncog.

- Akkor ne hidd el! – durcizok, nem jogosan, de nem fogom, az orrára kötni bármenyire jóba vagyunk mostanában..

- Tuti, hogy Danin gondolkodtál. Láttam, hogy együtt jöttetek haza.

- Honnan tudod? Mármint azt, hogy együtt jöttünk? – kérdeztem meglepődve.

- Látta, de ezt már mondtam. Előbb itthon voltam, mint te és mikor feljöttél a lépcsőn köszöntem, de valószínűleg már akkor is rajta gondolkodtál. Igazam van? – néz rám minden tudóan.

- Na, jó, feladom, neked nem tudok hazudni.. Igen rajta gondolkodtam. És? Mi van akkor? Elmondom neked semmi! – csattanok fel, amit még én se tudom, hogy mért.

- Tetszik neked! – mondja halál nyugodt fejjel.

- Nem, nem! Honnan veszed ezt a hülyeséget? –komolyan nem értem néha úgy viselkedik, mintha a vesémig látna..

- Onnan! – mutat a szememre – Látszik rajtad. Csillog a szemed. Ezt akkor láttam utoljára mikor azzal az idiótával összejöttél.

- Nem igaz, nincs igazad! – nézek rá pattanásig feszült idegekkel.

 De, de igazam van és ezt te is ugyan olyan jól tudod oda bent! – bök, a mellkasomba ahol a szívem van – Csak nem akarsz csalódni megint, ezért inkább hazudsz még magadnak is.

Erre már csak egy bólintással válaszolok, hihetetlen ez a csaj. Aztán elmegyek készülődni a téma lezárása képen.