Nem várt meglepetés! :)

Kedves olvasóim!

Mint látjátok nem résszel érkeztem, hanem egy számomra nagyon örömteli hírrel. A blog sikeresen megkapta az első díját! :)

Szabályok:
- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
- Írj tíz dolgot magadról!
- Válaszolj tíz kérdésre!
- Írj tíz kérdést!
- Küldd tovább tíz embernek!

Itt is nagyon szépen köszönöm Lalának a díjat és nagyon jól esett, hogy gondoltál rám is :)

10 dolog rólam:

1. Imádok rajzolni és sokak szerint jól is megy.
2. Írás lassan az életem lesz.
3. Sok sportot kipróbáltam már, a barátaim szerint már majdnem az összeset :)
4. A teniszt és a korsárlabdát szeretem a legjobban a sportok közül.
5. Törpe vagyok és alig van nálam kisebb ismerősöm. 
6. Nagyon könnyen bízok meg az emberekben, ami sokszor a hátrányt jelent számomra a sok csalódás miatt.
7. Nehezen nyílok meg az embereknek idegen környezetben.
8. Igazi téli lány vagyok. Nagyon szeretem, akkor van a szülinapom, névnapom meg persze a kedvenc ünnepem a karácsony :)
9. Nem szeretem az esőt, de a havat igen. Nem tudom, hogy lehet, de ez tényleg így van :D
10. Könnyen megsértődök emberekre, de soha nem tudtam sokáig haragudni senkire :)

Lala kérdései:

1.  Melyik az a könyv ami valamiért nagy hatással volt az életedre? És miért volt azzal? - Igazából nem tudom, mert jó pár könyvet olvastam már, de nem emlékszem arra, hogy valamelyik nagyon nagy hatással lett volna az életemre.
2.  Szerinted mit értünk az alatt, ha valaki szerelmes? Milyen érzés? - " Ha szerelmes vagy nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy nem vagy szerelmes " - szerintem ez teljesen össze foglalja az egészet. :) ha tényleg igaz azaz a szerelem akkor mikor vele vagy úgy érzed magad mintha a felhők felett 3 méterrel lennél :)
3. Mi a véleményed arról, hogy a szerelmet a gyűlölettől csak egy vékony vonal választja el? - Szerintem nem igaz, mert ha igazán szerelmes vagy valakibe az örökre benned marad, ha csak egy apró darabja, de akkor is :) persze vannak különleges estek azaz kivételek mikor tényleg olyan dolgot tesz a szerelmed, de akkor se hiszem, hogy nem maradna az emberben semmi nyoma a szerelemből.
4. Milyen szabályok szerint éled az életed? - Egy szabályom van az pedig: Élj a mának! Soha nem tudhatod mikor történik veled olyan, amit soha nem lehet visszafordítani vagy helyrehozni.
5. Hiszel valamiben? Mondjuk például abban, hogy minden emberben van valami jó és, hogy ezt csak meg kell találni? - Például ebben hiszek és csak azért, mert én mindig próbálok az emberekben a legjobbat látni és pozitívan nézek mindenre. :)
6. Ha tudnád, hogy már csak egyetlen egy napod van hátra az életedből, akkor mik lennének azok a dolgok amiket megtennél? - Minden percemet a barátaimmal és családommal tölteném és kipróbálnám a bungee jumping-ot :D
7. "Porból lettünk, porrá leszünk" (Nem a film:D A mondat) Mi a véleményed? - Őszintén? Nem tudom..
8. Na és mi a véleményed az eddigi igen filozofikus kérdéseimről?:D - Jók ezek és elgondolkodtatók. :)
9. Szereted az unikornisokat? Ha igen miért, ha meg nem akkor miért? - Imádom, van is egy lila színű most kaptam :D Na jó nincs:( de kíváncsi lennék egyre :) Azért mert szerintem aranyosak. 
10. Miért és mikor kezdted az írást? Van vele valami célod? Ha van, akkor mi? - Igazából már egy éve (ha nem több) írok legalábbis irkálók valamiket, de úgymond nyilvánosan csak 11 hónapja :) és hogy miért? Elég zűrzavaros életem volt régen és ezért gondoltam kiírom magamból. A célom igen van/volt, részben az előző mondatban már leírtam, másrészt meg az, hogy ennek segítségével feltudjam dolgozni a múlt sérelmeit. Úgyhogy kijelenthetem a történet egy része valós és ezzel most nem magamat akartam sajnáltatni csak igazat írtam. 

Kérdések: 

1. Melyik a kedvenc ünneped?
2. Mikor kezdted az írást? Miért?
3. Melyik az az állat, amitől kiráz a hideg?
4. Kedvenc blogod? 
5. Miről szeretsz a legjobban olvasni?
6. Mi lenne a három kívánságod egy varázslatos lénytől?
7. Melyik országot szereted a legjobban?
8. Mi az életed legmeghatározóbb élménye?
9. Mi a legrosszabb tulajdonságod?
10. Mi alapján választod ki azt a témát amiről írsz? 

Akinek tovább küldöm:

Esther

Amelia S.

29. rész

Sziasztok! Mint láttam megszavaztátok így lesz második évad, ami a következő évadzáró rész után el is fogok kezdeni. Köszönöm a szavazatokat, az oldal megjelenítéseket, köszönteném az új féliratkozót és ezzel a résszel kívánnék mindenkinek boldogságban, szeretetben teljes karácsonyt! :) 

Jó olvasást! :)

Ölel titeket Melcsi A.M. :)

* Emma * 

* egy hónappal később *

Komolyan mondom, én akkor érzem, magam a legjobban mikor együtt lehetek azokkal, akiket szeretek a családommal, a barátaimmal és a szerelmemmel. Ez a három dolog a legfontosabb az életemben. Ezekre pedig csak akkor jövök rá, ha a családom nem csak három tagból áll, mint általában szokott, hanem mikor valaki vagy valakik itt vannak nálunk Erdélyből. Mint például most a mamám, akit nagyon szeretek, és akinek anya is nagyon örül, mert nem valami jó neki, hogy ritkán látja az anyukáját. Anyai ágon szeretem az egész családot mindenki nagyon kedves és igazi összetartó család tagja, aminek szerencsére én is a részese lehetek.

Persze ezt az apai ágon lévő felmenőimről nem igen tudnám elmondani.. Apáék hiába vannak hárman testvérek tuti, hogy valamelyik mindig ki van közösítve vagy bármi ők mindig csak veszekedni tudnak. Másrészt meg az apai ágon lévő nagyszüleimet nem szeretem, lehet ez egy kicsit durva, de nem sok választ el attól, hogy ne utáljam őket akár az egész családot is ugyan úgy, mint Anita. Mindkettőnknél már kicsi korunkba elvágták magukat és az óta nem igen szeretünk oda menni, amit az apánk nem igen néz jó szemmel viszont anya megért minket hisz ő is tudja ennek az okát és fel is fogja, nem csak elengedi a füle mögött, mint apa.

De nem is ez a lényeg nagyon jó volt, hogy a nagyi itt volt nálunk egy egész hónapot. Nagyon sok helyre elvittük és megmutattuk a mi kis, ami nem is olyan kicsi városunkat, ami tetszett neki. Pár nappal az után, hogy megérkezett anyával megbeszéltem, hogy hagy hívjam meg az egyik ebédre Danit, hogy nagyi végre megismerhesse mivel mikor mi voltunk náluk megígértem neki. Anya persze rögtön bele egyezett és nagyi is mikor megtudta nagyon megörült az ötletemnek. Utána csak Danival kellett megbeszélnem, hogy mikor lenne neki jó, és persze ha nem akar nem muszáj jönnie. De ő szerencsémre rögtön bele egyezett és akkor ott meg is beszéltük mikor legyen. Izgatott voltam miatta hisz nagyi véleménye nekem nagyon számít.

Bármennyire is féltem így utólag elég értelmetlennek tartom a dolgot hisz nagyi szívébe már az első pár percben belopta magát, ahogy szerintem mindenkinek. Miután a szerelmem elment beszéltem a nagyival és akkor tudtam ezt meg és azt is mondta, hogy ő nagyon szurkol nekünk, mert szerinte mi nagyon össze illünk.

De aztán teltek a hetek szép sorjában és nagyinak elérkezett a haza indulásának a napja. Mivel busszal jött és busszal is megy vissza szépen ki kísértük őt a megállóba és egy hosszú síros (mármint én sírtam, mert már akkor hiányzott) elköszönés után megérkezett a busz nagyi felszállt rá és már el is indult. Dani is ott volt velünk, úgyhogy az ő vállán sírtam még egy sort és haza indultunk.

Ez az elválás csak tegnap volt, de már most nagyon hiányzott az én kedves kis nagyikám.. Dani tegnap óta velem van hisz ilyenkor nem szeretek egyedül lenni és most is itt ülünk a hintaágyamban összebújva.

- Emma – hallottam meg Dani hangját és egyben ébredtem fel az elmélkedésemből.

- Igen kincs – néztem rá halvány mosolyra húzva a szám.

- Nem mondtam el neked valamit, de most igen. A nagyid valamelyik nap beszélt velem rólad.

- Mi? Miről? Miért? – halmoztam el a kérdéseimmel.

- Hát hogy is mondjam.. Elég határozottan kifejtette, hogy szeretné, ha nem vernélek át, és hogy nagyon vigyázzak rád – mosolygott – Nagyon szerethet téged.

- Ezt hogy nem említette? – kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.

- Nem tudom. De szeretlek – mosolygott.

- Én is téged – ő pedig ezzel a végszóval megcsókolt.

* pár hónappal később *

Végre elérkezett a várva várt ünnep, ami a kedvencem a Karácsony. Sok ember csak az ajándékok miatt várja ezt az ünnepet, de én inkább adni szeretek jobban, mint kapni.

Nagyon szeretem ezt az ünnepet és most még jobban mivel ez lesz az első karácsonyunk Danival. Nem szerettük volna, hogy az egyikőnk a családja nélkül ünnepeljen megegyeztünk, hogy egyik nap, azaz 24.-én nálunk leszünk másnap 25.-én pedig náluk, ami a szülőknek is megfelelt.

Pár órányi piszkálás után anya beadta a derekát és így végre elkezdhetjük feldíszíteni a fát. Persze Anitával nem hagyhattuk ki a szokásos veszekedést, ami arról szólt, hogy ki rakja fel a csúcs díszt végül én feladtam és inkább passzoltam, minthogy végig az ő durcás arcát nézzem ez a csodás ünnep alatt. Ettől a veszekedéstől eltekintve elég hamar kész lettünk és nagyon jól nézett ki a mi csodálatos nagy fánk.

Anya ezek után befogott minket segédnek, mert állítása szerint sose lenne kész, ha mi nem csinálunk valami. Végül ez a fa díszítés és sütés-főzés nagyon meghozta a kedvét a többieknek is. Nekem nem kellett hisz én már hetekkel ez előtt számolni kezdtem a napokat egészen máig. Nagyon türelmetlen természet vagyok így már a környezetemben lévők agyára mentem szerintem az elmúlt egy hétben. Ma este jön át hozzánk Dani, amit már annyira várok. Nagyon jó lesz vele lenni és élvezni a finom süteményeket meg a többi karácsonyi dolgot.

* pár nappal később *

A karácsony nagyon jól és nyugodtan telt. Most épp egy újévi házi buliba készülünk, Danival mondjuk ő már régen elkészült, úgyhogy csak rám vár és már elég türelmetlenül.

- Kicsim gyere már! – szólt be megint a fürdőbe ahol épp tartózkodom.

- Megyek – és már indultam is ki.

Kilépve csak ennyit hallottam – Hűhaa.. – Dani elég elképedt arccal nézett rám – Gyönyörű vagy kincsem – jött oda hozzám – Ugye tudod, hogy nem muszáj elmennünk akár itthon maradhatunk és tölthetjük kettesben ezt az estét? – mondta nem igen leplezve reményét a felől, hogy igent mondok az itthon maradós ötletére.

- Nem. Elmegyünk és kész. Vagy ennyire szégyellsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Dehogy is csak lenne jobb ötletem is egy házi bulinál – csókolt meg hevesen – Meg ez a ruha egyszerűen csodás vagy benne – nézett végig rajtam megint.

- Na, nem Dani nem hagyom, hogy elcsábíts, és itthon maradjunk. Induljunk – fogtam meg a kis táskám.

Végül sikerült az én kincsemet kihúzzam a házból, hogy végre elinduljunk.

Az elmúlt pár óra nagyszerű volt annyit táncoltunk amennyit bírtunk és láttam Danin, ő is élvezi a bulit és nem bánta meg, hogy nemet mondtam a másik ötletre.

Most kint állunk az udvaron várunk, hogy visszaszámolhassunk, és együtt át lépjünk a következő évbe. Körülöttünk mindenki elkezdett számolni így mi is csatlakoztunk.

- Öt-négy.. – kezdte ő.

- Három-kettő.. – fojtattam és az utolsó pillanatban megcsókolt.

Így sikeresen az ő csókjával léptem át a következő évbe miközben tűzijátékok durranását és az újévi köszöntéseket hallottuk magunk körül. 

28. rész

Sziasztok! Hát itt lenne a rész remélem tetszeni fog nektek. 

A második évaddal kapcsolatos szavazás zárásáig 1 hét van még szavazzatok, mert kíváncsi vagyok ki mit gondol ezzel kapcsolatban. :)

Jó olvasást :)

Ölel titeket Melcsi A.M. :)

* Emma *

* 1 hónap múlva *

Ha eddig azt hittem ez lesz életem legjobb nyara talán nem tévedtem, mert tényleg az.. Bár mióta haza jöttünk Danival a nyaralásból nem találkoztam vele sokat. Amit annak tudtam be, hogy hagyja, hogy Pannival legyek egy kicsit. Aminek örültem is hisz hiányzott az én drága barátnőm és a másik Szandi meg a nővérem is bármennyire nem tudjuk néha elviselni egymás társaságát.

Nagyon jó volt, hogy kivételesen a lányok nem csak egy hétre jöttek végül, hanem egy egész hónapra. Holnap lesz az a nap mikor mind ketten haza mennek, amiért én szomorú vagyok, de a nővérem nem ezért pár nappal ezelőtt az egyik reggel mikor a többiek még aludtak beszéltem vele erről.

* visszaemlékezés *

- Figyelj Ani mi van veled? Olyan fura vagy a lányokkal? Valami baj van? – halmoztam el a kérdéseimmel.

- Semmi.. Pannival semmi.. – mondta lehajtott fejjel.

- Értem. De Ani mi történt közted és Szandi között?

- Semmi csak.. – nézett fel rám könnyes szemmel.

- Mi történt? Nekem tudod, hogy elmondhatod. Úgy ahogy én is csak neked árultam el teljesen mi volt Danival. – öleltem meg.

- Azt az óta se tudom elhinni rólad és..

- Most nem ez a lényeg ne tereld, a szót kérlek, mond el.

- Na, jó tudod Szandi megismert egy srácot és nagyon oda van érte..

- Ezzel mi a gond? Tudok róla mesélt róla nekünk is.

- Az, hogy az a srác egy idióta.. – sütötte le a szemét.

- Ani mit tudsz, amit mi nem? – néztem rá kérdőn.

- Egyik nap mikor Szandival elmentünk plázázni Betti is jött velünk és ott sétálgatva találkoztunk azzal a sráccal. Várj, hogy is hívják? Na, jó mindegy.. Végül ő is csatlakozott hozzánk Szandi jóvoltából pedig megbeszéltük, hogy ez egy csajos délután lesz..

- Akkor ez a baj? Hogy ő is veletek volt? – szóltam bele, mert nem bírtam kivárni, míg végig mondja – Ne butáskodj lesz még egy c..

- Nem Emma nem ez a baj. Hanem mikor Szandi elment mosdóba Ezra félre hívott és.. – itt volt az a pont mikor az első könnycseppje legördült – bepróbálkozott nálam.. Nem tudtam mit csináljak ott hagytam és húztam magammal Bettit is. Akinek mikor elmondtam azt mondta, hogy nem én voltam az egyedüli, mert már nála próbálkozott.

- Azt a rohadt.. Elmondtad Szandinak?

- Pont ez a lényeg az óta nem merek a szemébe nézni, ráadásul miután eljöttünk onnan Ezra azt mondta Szandinak, hogy meguntuk a várakozást és ok nélkül ott hagytuk őket. Ez csak azért, hogy mentse magát persze Szandi attól a naptól kezdve haragszik rám..

- El kell mondanod neki Anita.

- Semmit nem kell, mondjon, mert mindent hallottam – jelent meg az emlegetett barátnőnk a szóbába.

- Szandi… - nézett fel rá Anita.

- Ani hogy lehetsz ilyen? Mit képzelsz magadról? Féltékeny vagy? Hogy találhattál ki ilyen hülyeséget?

- Ez az igazság…

- Nem az nem lehet Ezra rendes srác és nem fogom elhinni neked ezt az egészet, mert biztos vagyok benne, hogy nem igaz. – kiabált Szandi.

- Nézd Szandi.. – próbált a nővérem nyugodtan beszélni vele.

- Nem, legszívesebben most haza mennék, de nem teszem egyedül Panni és Emma miatt, de veled végeztem – ezzel sarkon fordult és felrohant az emeletre.

* vissza a jelenbe *

Attól a naptól fogva a lehető legrosszabb hangulat uralkodott a házunkon. Mikor Anita oda ment Szandihoz, hogy beszéljenek csak ordítozást lehetett hallani. Aztán meguntam ez az örökös veszekedést és meg akartam oldani azért megkértem Szandit, aki még szóba állt velem, hogy hívja át Ezrát. Ez tegnap volt és estére mindenki megbizonyosodott róla még anya is, hogy egy idióta gyerek, aki nem érdemli meg Szandit.

Ennek a megállapításnak hatására este kilenc körül mikor az szörnyű srác végre eltűnt letelepedett mindenki a nappaliba még Szandi és Anita is, akiket mostanában nem igen lehetett egy légtérben nem kiabálva látni és elkezdtünk beszélgetni.

* visszaemlékezés *

- Figyeljetek.. – kezdte anya – ma mindenki sikeresen megismerhette Ezrát és Szandi nagyon szeretlek olyan mintha a lányom lennél, de sajnálom, Anitának kell igazat adnom. Nem azért mert ő a vérszerinti lányom, hanem mert tényleg igaza van, amit te valószínűleg a rózsaszín felhővel a szemed előtt nem látod. Sajnálom, de szerintem az lenne a legjobb neked, ha már most megszakítanál vele minden kapcsolatot.

- Igen Szandi nekem is ez a véleményem és tényleg sajnálom – mondtam ki én is, amit gondoltam.

- Igen Szandi sajnálom – Szólalt meg Panni is és oda akart hozzá menni, megölelni, de Szandi nem engedte.

- Tudjátok mit nem érdekeltek ő igen is jó ember és nincs igazatok vele kapcsolatban! – kiabált és felrohant az emeletre.

- Ugye tudod, hogy ezt még meg fogod bánni? – kiabáltam utána.

Végül félóra elteltével még mindig ott ültünk és magunk elé nézve dermedten ültünk mikor Szandit meghallottuk lefelé jönni. Magamba reménykedtem, hogy átgondolta és rá jött az igazságra, de nem így lett a csomagjaival a kezében jött le közénk. Se szó se beszéd összeszedelőzködött és elköszönés nélkül távozott.

* vissza a jelenbe *

Bár így visszagondolva a tegnapra sajnálom, hogy így alakult, de most, hogy Panni utolsó nap van itt és ráadásul ma van Anita szülinapja nem akarok ezzel foglalkozni. Anya már kora reggel felkelt, ahogy mi is, hogy megpróbáljunk, kész lenni mire Anita fel kell és csak reménykedtünk benne, hogy ma is sokáig fog aludni, mint szokott.

Már majdnem kész voltunk a sütikkel mikor lábdobogást hallottunk fentről, ami azt jelentette, hogy felkelt a drága nővérem. Szerencsénkre volt egy B tervünk miszerint Betti elviszi ma vásárolgatni, sétálni vagy valami és megpróbálja olyan ötig feltartani. Míg mi mindent elintézünk itthon. Meg se vártuk, hogy lejöjjön felküldtük Bettit, hogy győzze meg őt, mert tudtuk nem fog csak úgy egyszerűen bele menni.

Egy óra elteltével jöttek le és sikeresen útra készen már. Látszott a nővéremen, hogy kemény éjszakája volt és végig sírta a Szandis ügy miatt, de tudtuk, hogy nagyon boldog lesz ha haza jön és itt lesz mindenki akinek fontos.

* pár órával később *

Minden készen áll a nővérem érkezésére és már bármelyik pillanatban megérkezhetnek, úgyhogy mindenki elbújt és mi is Pannival a konyhába ahonnan kifogunk, sétálni kezünkben az egyik tortájával, amit csináltunk neki.

Épphogy meggyújtottuk a gyertyákat mikor meghallottuk a bejárati ajtó nyitódását és óvatosan felkapva a tortát indultunk is ki ahol mindenki még elbújva tartózkodott. Ahogy Ani meglátott minket már így gyertyák fényénél is látszódott a meglepettség az arcán és persze a boldogság. Úgy időzítettük a dolgokat, hogy mikor elfújja, a gyertyákat mindenki felugrik a helyéről így még inkább meglepve őt, amit sikerült is megcsinálnunk.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de kezdett beindulni a házi buli mikor csöngettek én futottam kinyitni az ajtót, ami mögött a nagyi volt. Nem tudtam mit csináljak, de Ani és anya is megjelent mögöttem végül nagyi szavai ébresztettek fel a meglepettségből.

- Boldog Születésnapot drágám! – ölelte meg a nővéremet.

Ezek után folytattuk a bulit és örültem, hogy minden összejött. Anya végül bevallotta, hogy ő szervezte meg a nagyi ma esti érkezését.

Sziasztok!

Mint a címből is látjátok nem részt hoztam, de igyekszem a következővel. De addig is gondoltam adok egy kis életjelet és persze egy nagy bocsánat kéréssel is tartozom nektek. Nagyon sajnálom, hogy már rég volt rész nem próbálok mentegetőzni és nem is akarok hisz tudom, hogy erre nincs mentségem.. Úgyhogy tényleg nagyon sajnálom és nagyon köszönöm, hogy így is látogattátok az oldalt. :)
Viszont lenne felétek egy kérdésem.. Azon gondolkodtam, hogy pár rész múlva lenne egy évadzáró rész és akkor indulna egy második évad. Az is Emma életéről szólna csak az már egy kicsit tovább lépne.. De nem is akarok sok mindent elárulni róla.
A lényeg a fontos kérdés: Legyen második évad vagy nem?
Oldalt találtok egy modult ahol szavazhattok. Remélem kapok pár választ a kérdésemre.
De nem is csacsogok többet legyetek jók.

Ölel titeket Melcsi A.M. :)